In taberna quando sumus…
Az In taberna quando sumus… Épisodes de la
vie des étudiants, 1450–1850
című kötetben található tanulmányok a 2024. május 21–25. között Tarcalon,
Bodrogkisfaludon és Sárospatakon megrendezett, azonos című nemzetközi
konferencia előadásain alapulnak, amely a tours-i 65. nemzetközi humanizmus
kongresszus („Boir à la Renaissance”) tematikáját folytatva a hallgatói élet és
a borkultúra kora újkori összefüggéseit vizsgálta. A Monok István
szerkesztésében megjelent mű szerzői között találjuk a THE, az Université François Rabelais (Tours), az
Institut Européen d’Histoire et des Cultures de l’Alimentation és a Harvard University
Center for Italian Renaissance Studies kutatóit.
A kötet a
művelődéstörténet, a hétköznapok története és az irodalomtörténet
metszéspontjában helyezkedik el, és a diákélet nem intézményes, iskolán kívüli
tereit, gyakorlatait tárgyalja a 15–19. századi Európa különböző régióiban. A
tanulmányok tematikusan egymásra épülnek: az első egység a borfogyasztás
tereihez és reprezentációihoz kapcsolódik (Bruno Laurioux írása a középkori
Nyugat borfogyasztási helyszíneiről, valamint Orbán Áron elemzése a humanista
lakomák és a bor szimbolikájáról Conrad Celtis költészetében). Ezt követik azok
a fejezetek, amelyek közvetlenül a diákélet rekonstrukciójára vállalkoznak:
Kiss Farkas Gábor a beavatási rítusok (beanium, depositio) közép‑európai
történetét vázolja fel, míg Alfonso Lombana Sánchez Janus Pannonius
költészetére támaszkodva rajzol képet a 15. századi hallgatói életformáról. Más
írások a városi terek (iskolák, fürdők, tavernák) és a diákok mindennapi
mozgását vizsgálják a kora újkori Pozsonyban, valamint a református kollégiumok
– mindenekelőtt Sárospatak – konfliktusait, diákmozgalmait és gazdasági
hátterét (például a kollégiumi pincészet működését) elemzik. A kötetet olyan
írások egészítik ki, amelyek a Collegium Germanicum–Hungaricum diákjainak római
tapasztalatait, a tokaji borhamisítás kora újkori diskurzusát, valamint a bor-
és diákkultúra forrástípusainak (utazási irodalom, album amicorum, jogi és
egyházi normák) elemzését adják.
Tudományos
szempontból a kötet jelentősége abban áll, hogy a hallgatói lét történetét a
kulturális és gazdasági borkultúra, illetve a tágabb művelődéstörténeti
folyamatok kontextusában értelmezi, s ezzel új perspektívákat kínál az
egyetemtörténet és a hétköznapok története számára. A különböző nyelvű és
diszciplináris hátterű tanulmányok egyszerre nyújtanak részletes
esettanulmányokat (Tokaj‑Hegyalja, Sárospatak, Pozsony, Róma) és szélesebb
európai kitekintést, bemutatva, hogy miként tükrözik a diákmozgalmak, a
rítusok, a borfogyasztási szokások és a városi terek használata a fiatal
értelmiség önreprezentációját és társadalmi beágyazottságát a 1450–1850 közötti
időszakban.
